A legjobb és a legrosszabb dolgok a szólóvitorlázásban

július 22, 2012 admin, Hírek - Mini Transat

A legjobb és a legrosszabb dolgok a szólóvitorlázásban

“A tapasztalat kemény tanár, mert először letesztel, a lecke csak azután következik”

“Experience is a hard teacher because she gives the test first, the lesson afterwards.”
- Vernon Sanders Law

A legjobb dolgok a szólóvitorlázásban:

Kérdezz meg akármely vitorlázót, hogy mondja meg, mi csábítja a vízre. A következő választ hallod majd: “szabadság és függetlenség.” Ha ezt szeretnéd, a szólóvitorlázás adja majd a legtöbbet ezekből. Extra felelősség nélkül vitorlázhatsz, nem kell senkihez sem alkalmazkodnod a hajón, csak saját magad kedvében jársz: igazán szabadnak és függetlennek érezheted magad. A saját igényeidhez igazodsz és nem kell olyasmit csinálnod, amit nem akarsz. Az egész tér a tiéd: úgy mozogsz, ahogy akarsz, oda pakolod a cuccaid, ahol neked a legjobb és persze mindig a legjobb alvóhely a tiéd. Oda mész, ahova akarsz, amikor akarsz, vagy egyáltalán nem mész sehova. A saját módodon csinálod a dolgaid: lehetsz rendezetlen vagy rendes, zajos vagy épp csendes. A te játékod és nem kell megosztanod senkivel, ha nem akarod.

A magány; pillanatnyi haladék a parancsok és követelések teljesítése elől. Ez a béke és a csend ideje, lehetőség a gondolkodásra és reflektálásra, ami felfrissíti a testet, revitalizálja az elmét és helyreállítja a lélek békéjét. “Minden nyomorúságunk annak tudható be, hogy képtelenek vagyunk csendben, egymagunkban ücsörögni egy szobában.” (Blaise Pascal).

Akár úgy nevezed, hogy “kommunikálni a természettel” vagy “egy érzés a világgal,” a szólóvitorlázók ezt úgy írják le, mint egy spirituális tapasztalatot: napok, mikor csak bámulod a tengert és az eget, melyek olykor megalázkodnak a fenséges természet előtt; napok mikor megérzed azt a bizonyos kölcsönhatást a hajó, a szél és a hullámok között, miután azt mondod magadnak: “Ennél semmi sem lehet jobb.”

A Classe Mini, a 6 és fél méteres prototípus és széria hajók osztálya egyébként nagyon összetartó, segítőkész társaság

Mindig legénységgel vitorlázni, az olyan, mintha elvinnéd magaddal a rokonaidat a nászutadra és azután össze is költöznél velük. Egyedül lenni a hajóddal olyan bensőséges viszony kialakításához vezet, mellyel mindketten erősebbek lesztek. Felfedezed mi az amit szeret, mi az, amit nem, mik az erősségei és a gyengéi, hol vannak a határai. Értékelni tudod majd a jót és ezután változtatni tudsz azon, amin lehet, hogy még jobb legyen. Idővel a kezdeti aggodalmaid tovaszállnak, és helyettük a kényelem és a bizalom érzései öntenek el. A képességed, ahogyan kezeled a hajód, egyre inkább fejlődik majd, mígnem arra eszmélsz, hogy meghaladtad az önmagaddal szemben felállított határaidat: az érzékeid egyre kifinomultabbak lettek, és minden esetet le tudsz kezelni gondolkodás nélkül.

A szólóvitorlázás nem tartozik a legveszélyesebb sportok közé, mint például a vadvízi evezés, a hullámszörf, a hegymászás, a football… és mégis rengeteg nagyszerű kihívást tartogat, amitől erősebbé és jobbá válhatsz. Nem csak jobb vitorlázóvá, de jobb emberré is. Az, hogy mindent egymagad csinálsz, a saját hatékonyságodat növeli. Az önérdek motiválni fog, hogy előre megláss bizonyos helyzeteket és tervezni tudjál velük. Ha előre kiszámíthatatlan dolgok történnek, a szükség stimulálja a leleményességed és a kreativitásodat, ami segít megoldani a helyzetet. A képességeid, hogy elviseld a kényelmetlen helyzeteket és értékeld az élet kis dolgait, mind pozitív irányba viszik majd az életed. Az, hogy szembenézel a félelemmel és feszegeted a saját határaidat, mind növelik az önbizalmad; mialatt a valóság, amit megtapasztalsz, alázatot tanít. És, ironikusan, amit megtanulsz magadról szólóvitorlázás közben, az jobb társsá tesz a való életben.

A szólóvitorlázók java nem remete vagy embergyűlölő. Épp ellenkezőleg, nagyon társaságkedvelő emberek és szeretnek új emberekkel megismerkedni. Valószínűleg azért lehet ez, mert annyi időt töltenek egyedül, hogy amikor lehetőségük van társaságban lenni, akkor azt maximálisan kihasználják és élvezik a társalgást. De az is igaz, hogy mások is rendkívül nyitottak a szólóvitorlázók felé. Talán egy szólóvitorlázó tapasztalatait és élményeit meghallgatni nagyobb belátást enged a vitorlázás magával ragadó világába, mint egy csapat legénységeit egyenként megkérdezni, majd kiszűrni a kívánt információt a legénység beszámolóiból. De talán ez csak kíváncsiság, empátia, részvét vagy szánalom. Bármi is legyen az ok, a hajlandóság mások felől, hogy egy segítő kezet nyújtsanak és önzetlen vendégszeretettel fogadjanak egy szólóvitorlázót, az egy mindennapos dolog, de azért mégis páratlan, megfizethetetlen ajándék.

Kulcs a sikerhez: személyes mentális érettség, lelkierő, tervezés, előrelátás és vágyakozás.

Ismerje meg az Adria szeleit és tanulja meg, hogyan legyenek vitorláshajójának a vitorlái tele e szelek erejével.

A legrosszabb dolgok a szólóvitorlázásban:

Kormányzás. Amikor a vezetéssel kell foglalkoznod, az a hajózásban olyan, mintha láncra verve lennél. Korlátozza a lehetőségeid, hogy olyan dolgokat csinálj, melyeket meg kell tenned és a relaxáló, élvezetes vitorlázást gyakran fizikai és mentális munkává fordítja. Három megoldás van a hajó önkormányzására (Self Steering): autopilot, szélkormány és a sheet-to-tiller rendszer. Az autopilotnak az a hátránya, hogy elég nagy a fogyasztása. Az autopilot csupán segítség a navigációhoz, nem helyettesítheti az állandó figyelőszolgálatot. Mindig úgy kell elhelyezkedni, hogy szemmel lehessen tartani a hajó haladási irányát és a navigálás hibáit rögtön észlelhessük. Úgy kell készülni, hogy bármikor visszatérhessünk a kézi kormányzásra, ha a hajó haladási irányában nemkívánatos változás állna be. Az autopilot a haladási irányt nem képes úgy korrigálni, mint az ember, így különösen nehéz navigálási körülmények között érdemes kerülni a használatát. Tengereken, óceánokon a szólóvitorlázók maximum 20 percre hagyják a hajót autopilot kormányzása alatt, amennyiben a látóviszony ezt engedi. A szélkormány alapvetően a nagyobb hajókra van kifejlesztve (azért pár gyártónak van 6 méteres hajókra is kifejlesztett szélkormánya), és leginkább túravitorlázásnál használják, mert nem annyira pontos. A sheet-to-tiller lényege, hogy az orrvitorla és a nagyvitorla áttételeken keresztül összevan kötve a kormánnyal, és így irányítja hajót a szél erejét használva (ehhez a hajó nagyfokú ismerete szükséges), bővebben erről ezen a linken: http://www.jsward.com/steering/index.shtml. A tiller-t alkalmazó hajókon lehet speciális hosszbítót használni, ami megnöveli egy kicsit a mozgásteret. Amikor a kézi kormányzás szükséges, indulás előtt készíts elő kéz-közelbe mindent, ami kellhet a vezetés ideje alatt. Vitorlázás közben sosem tudhatod milyen szituáció lép majd fel a következő pillanatban, ezért amellett hogy a hajó biztonságát haladás közben folyamatosan kontrollálod, a saját mentális és fizikai frissességeddel is foglalkoznod kell, hogy ha valami történik, akkor azt a saját képességeidhez mérten a lehető legjobban tudjad lekezelni.

Kikötés. Nekiütközni egy másik hajónak vagy egy helyhez kötött tárgynak (mint például a betongát, vagy móló), könnyen módosíthatja a terveidet és sok pénzt kihúzhat a zsebedből (nem beszélve arról, milyen rosszul érzed magad utána). Kikötni a hajót és rendbe rakni a felszereléseket általában nem okoz problémát akár egyedül vagy, akár nem: nyugodt időjárási viszonyok között. De viharban könnyen elveszítheted a kontrollt, ha nem szervezed meg a lépéseket fontossági sorrendben. Fő a biztonság, hogy ne essen se neked bántódásod, se a hajódnak, se más hajójának ne legyen sérülése.

Fáradtság. Kevés időd van lazítani szólóvitorlázás közben. A jó hír, hogy ritkán fogsz unatkozni. A rossz hír, hogy a követelmények alkalmanként a fizikai és a mentális határaid fogják feszegetni. A fáradság csökkenti a motivációt és a hatékonyságot, rontja az ítélőképességet és a reakciós időt, és extrém esetekben hallucinációkhoz vezethet. Egy friss felmérés szerint a fáradt autóvezetők éppoly veszélyesek, mint a részeg sofőrök. Az alvás hiánya gyakran probléma. Bár, a hosszabb ideig tartó kézi kormányzás, főként olyan körülmények között, mely koncentrációt is igényel, megkönnyíti a helyzetet. Pár jó tipp a fáradság kezelésére: a kávé, a koffein és az alkohol kizárása az életből mélyebb alvást eredményez. A lefekvés előtti relaxáció pedig megnyugtat, amitől hamarabb el tudunk aludni. Éhesen ne menjük aludni, de a nehéz ételeket is mellőzük lefekvés előtt. Randy Gardner bekerült a Guinness Rekordok könyvébe 11 nap, 264 óra ébren léttel 2006-ban. Nézzük miket élt át: 2. nap: nehézségek a látás fókuszálásában, tárgyak nehézkes felismerése; 3. nap: szeszélyes hangulatváltozások; 4. nap: emlékezet-kihagyások, nehézkes koncentrálás; 5. nap: újabb hallucinációk; 6. nap: lelassuló beszéd (ez a szólóvitorlázásban akkora hátrányt nem jelet); 7-8. nap: ingerlékenység, megszaporodó emlékezetkiesések; 9. nap: a gondolatmenetek időszakos széttöredezése; 10. nap: szorongás, félelem, üldözöttség érzet; 11. nap: kifejezéstelen viselkedés. Érdekes tanulmány lett volna Gardner képzeletbeli hajónaplója… Az egyéni alvásszükséglet változó, általában 8 óra, de idővel a testet hozzá lehet szoktatni az 5-6 órás alváshoz is. Extrém esetekben pedig, mint például a Mini Transat, napi 2-4 óra alvással szoktak számolni az induló szólóvitorlázók. A Mini Transaton kötelező a hajónapló vezetése, melyre nem csak a csalás elkerülése végett köteleznek. Gondolataink, érzéseink folyton változnak, csak úgy tudjuk alaposabban megfigyelni és megőrizni őket, ha rögzítjük. Igaz ez az egész életünkre. A napló írása segít meglátni, megérteni a mélyebb összefüggéseket. Aki fegyelmezetlen, szétszórt, annak megregulázza a mindennapjait a rendszeres naplóírás. Ha időről időre leltárt készítünk a történtekről, a gondolatainkról, az érzelmeinkről, az keretet ad az egyébként formátlanul hömpölygő időnek, tükröt tart elénk, és ha nem is tetszik a látvány, elkerülhetetlenül tanulunk belőle.

Társaság hiánya. Az emberek társasági lények. Szeretünk együtt lenni, megosztani a tapasztalatainkat, gondolatainkat. De az egyedüllét nem jelent magányosságot. Lehetsz magányos tömegben és elégedett egyedül. Még a Mini Transat Atlanti-óceánt átszelő szólóvitorlás kihíváson is van lehetőséged arra, hogy egy-két szót válts a közeledben vitorlázóval rádión, s megkérdezd: minden rendben van-e vele. A hajósok nagyon vendégszerető csapatot alkotnak, és főleg a szólóvitorlázókkal szemben, akár a tengeren találkozzanak, akár a kikötőben.

Étkezés. Amikor az étkezési előkészületek meg vannak osztva (vagy valaki más megcsinálja), könnyebb elviselni az olyan helyet, ami kisebb, kényelmetlenebb és többet mozog, mint az otthoni konyhád. Fontos, hogy hosszú távon megfelelő minőségű és kielégítő mennyiségű ételt fogyasszunk vitorlázás közben, mely bővelkedik ásványi anyagokban, vitaminokban, fehérjében, szénhidrátokban. Fontos az étrend változatossága is, ezért különös figyelmet kell szentelni az étkezésre, még ha nem is lesz mindig időd rá. A jobb főzőkészülékek szerencsére kis helyigényűek és nem balesetveszélyesek.

Extra kezek, szemek, fülek és elme hiánya. Ez hiányozhat biztonsági okokból, de általában csak kellemetlen hátrány. A legtöbb feladatot meg tudod csinálni egyedül (habár talán tovább tart) és el tudod kerülni a legtöbb kockázatot megfelelő tréninggel, felszereléssel és tervezéssel. A hajó felszerelése és a gyűjtött tapasztalatok mellett/ellenére, egy szólóvitorlázó jelenléte a hajón növeli a biztonságot. A képességek, figyelem és az érzékek, melyeket szólóvitorlázás közben felfedeztél, hasznosíthatóak bármely hajóra kerülj, akármennyi legénység mellé. Mert a csapatban vitorlázók általában nem szoktak hozzá, hogy mindent egymaguk csináljanak, s ezért kevésbé hatékonyak. Az idő is ellenük dolgozik, hiszen a szólóvitorlázókkal szemben nekik több lehetőségük szokott lenni pihenni, és ezért hamarabb elfáradnak. Ha valaki gyengélkedik, vagy megsérül egy hajón, akkor a szólóvitorlázó általában sokkal hamarabb megoldja a helyzetet és megszervezi az ellátást, mert ezek a képességei a szólóban való vitorlázás hatására megerősödtek. De természetesen, szólóvitorlázás közben senki nincs, aki segítsen ha bajba kerülsz. A probléma a szólóvitorlázással nem a hajózás. Az az egyszerűbb része. A nehezebb része az, ha valami balul sül el: például ha az autopilot elromlik, vagy ismeretlen helyről ömlik be a víz… minden olyan dolog, ami történhet, miközben neked kézi kormányzással kell vinned a hajót. Megoldható, de sokkal könnyebb segítséggel. Kezdőként a legnehezebb. Ha elég bölcs vagy hozzá, hogy belásd, hogy nem tudod, akkor is a nemtudás általi stressz majdnem olyan rossz, mint a fenyegető probléma, ami körülvesz. Idővel a tapasztalat a segítségedre válik.

Tapasztalat. Még mindig emlékszem arra a mondásra, hogy “a dzsúz nem ér annyit, mint a gyümölcsfacsaró”. Előny/kockázat becslés. Kalkuláld ki a kockázatot az előny ellenében, hagyd ki belőle az egódat és hozd meg a döntésed. Tapasztalat és képesség kell ahhoz, hogy ne kerekedjen felül a tényeken az ego. Mert van tapasztalatom, ezért nem az elemek ellen küzdök, hanem felhasználom őket a saját javamra. Nem követek el hibákat (általában nem követek el hibákat) amik szuper emberi fizikai erőfeszítést igényelnek, hogy megoldjam őket.